Liz Fenton – Lisa Steinke: Ha lett egy másik életed

Nincsenek megjegyzések
Casey és Rachel már gyerekkoruk óta legjobb barátnők, holott az életük egy cseppet sem hasonlít egymásra.
Casey a médiában dolgozik, egy sikeres pletykaműsor vezetője. Munkája révén a legnagyobb sztárokkal beszélget nap mint nap, és mivel komoly kapcsolat híján szingliként éli életét, így minden este más pasival bújhat ágyba. A karrierje szépen alakul, pontosabban alakulna, ha egy nálánál jóval fiatalabb feltörekvő hölgyemény nem épp azon ügyeskedne folyamatosan, hogy kigolyózza őt a helyéről. Ám ettől eltekintve Casey elégedett lehet a sikereivel, ő azonban mégsem érzi jól magát a bőrében.
Rachel egy teljesen hétköznapi családanya; úszógumival, három gyerekkel, és egy elhidegült férjjel. Még a diplomája megszerzése előtt esett teherbe, és mivel úgy döntött, hogy a családot választja az iskola helyett, így soha nem is diplomázott le. Minden idejét a gyerekek kötik le és a család ügyes bajos dolgainak az intézése, úgyhogy fogalma sincs, hogy mikor foglalkozott utoljára magával, melynek köszönhetően meglehetősen túlhajszolt, lestrapált, fáradt és nyűgös.
A húszéves érettségi találkozón Casey és Rachel vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A vitát azonban nem ők, hanem egy kéretlen csoda dönti el, mivelhogy másnap reggel egymás testében ébrednek.


Több film is készült már erre a testcserés koncepcióra, de igazából egyik sem hagyott mély nyomot bennem. Mégis azt kell mondjam, hogy szeretem ezt a témát, mert nagyon szórakoztatónak találom és kellemes kikapcsolódást tud nyújtani a maga humorosan könnyed, bohókás módján. Meg aztán szerintem ezekkel a filmekkel/könyvekkel nem is nagyon lehet mellényúlni, mert egyrészt igen kicsi az esélye annak, hogy a mondandója eltérne azon bölcs megállapítástól, mely szerint csak akkor értékeljük igazán azt amink van, amikor már elvesztettük, másrészt pedig a testcsere miatti feszült konfliktushelyzetekből adódó humor mindig garantált jókedvet biztosít. Persze a megvalósítás mikéntje sokat nyom a latba, de maga a téma szerintem örök klasszikus marad, amihez mindig megéri visszanyúlni.

Történetünkben az egész cécó onnan indul, hogy Casey és Rachel már régóta elégedetlenek az életükkel, és valami egészen másra vágynak. Casey például mindig csodálta és irigyelte a barátnője életét és a férjével való kapcsolatát, de amikor a testébe bújva kiderültek a hiányosságok az rendkívül kiábrándítóan hatott rá. Egyéb lehetőségek híján azonban nem volt más választása, minthogy átadja magát ennek az új életformának, ami őszintén szólva bitang jól ment neki. Merthogy a barátnője két nagylányával rendkívül hamar megtalálta a közös hangot, a legkisebb pelenkázásába pedig a kezdeti nehézségek ellenére szintén hamar belejött. Pár nap leforgása alatt fel tudta venni a család ritmusát és szokásait, sőt még a férje (pontosabban Rachel férjének) érdeklődését is vissza tudta nyerni, és mindezt úgy, hogy még élvezte is, hogy gondoskodhat másokról. És ez a sikerszéria a másik oldalon is folytatódott. Rachel szintén csak Casey bőrébe bújva tudta meg, hogy milyen nyomás alatt is áll a barátnője a munkája miatt, és mennyi mindenkinek kell megfelelnie, hogy reflektorfényben maradjon. Ám Rachel keményen állta a sarat, sőt mi több, jobban teljesített, mint Casey. Sikert sikerre halmozva egyre fentebb került azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán. És ami a legfurább volt az egészben, hogy mindezt ő is roppant mód élvezte.

Szóval a kezdeti megrázkódtatás után a csajok meglepően jól teljesítettek és nagyon élvezték ezt a fordított helyzetet, természetesen kaland kalandot követett, hogy végül aztán mindenki levonja a maga kötelező tanulságát, amire a végén már komolyan mondom azt hittem, hogy soha a büdös életbe nem kerül sor. Ugyanis ahogy fogytak az oldalak, Casey és Rachel olyan jól érezték magukat egymás bőrében, hogy totál olyan érzésem volt, mintha nem is akarnának visszakerülni a régi életükbe. Arról már nem is beszélve, hogy egymás szerelmi életébe való "ténykedésük" számomra már kezdett kissé bizarrnak tűnni. Nem igazán éreztem rajtuk kétségbeesést a saját otthagyott kis világuk értékeinek elvesztése miatt. Úgyhogy, ha őszinte akarok lenni, akkor a könyv eleje egész jó volt, annak ellenére, hogy kissé lassan csordogáltak az események. Ám egy idő után már azon kaptam magam, hogy marhára aggódom az miatt, hogy nehogy már Casey jobban illjen Rachel férjéhez és a gyerekekhez, mint Rachel maga. És Rachelt nehogy már annyira elvakítsák a televíziós sikerek és egy másik pasi szomorú tekintete, hogy végül ne kívánkozzon vissza a családjához. (Azt hiszem, ha így történt volna, akkor tuti padlót fogtam volna.)

Na de persze nem ez lett a mese vége, mert minden jóra fordult, mivelhogy a jó megszokott testcserés történetek sablonjai mentén haladt a cselekmény – mondjuk nálam az előbb említett apró furcsaságok kissé hajmeresztőek voltak, és sokkal humorosabbnak és könnyedebbnek is el tudtam volna képzelni a sztorit – de mindennek ellenére a könyv végül is elérte célját: pár órára kikapcsolt, és mivel valami hasonlóra vágytam, még szórakoztatott is.
Lisa Steinke - Liz Fenton 
Értékelés : 3.5/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: Your Perfect Life
Sorozat: - 
Oldalszám: 344

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​hét férje

Nincsenek megjegyzések
„A média azt a történetet meséli, amit mesélni akar. Ez mindig így volt. És mindig így lesz. Akkor jöttem rá: csak akkor fogják megtudni az igazat az életemről, ha én magam mesélem el nekik. Egy könyvben.”
Monique Grant teljesen ledöbben, amikor Hollywood filmes legendája, a hatvanas évek óriási sztárja Evelyn Hugo ahelyett, hogy egy tapasztalt újságírót keresne magának, kifejezetten őt kéri egy exkluzív interjú lebonyolításához. Mint azonban később kiderül a szimpla sztárinterjú helyett Evelyn sokkal többet ajánl neki. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, Monique nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám hogy hogyan és hogy ennek a megismerése milyen hatással lesz a lány további életére, természetesen csak a könyv végén derül ki.

Ahogy megláttam ezt a könyvet rögtön birtokolni akartam. A fülszövege érdekesen hangzott a borítója pedig fú, hát az meg egyszerűen csodálatos. Ám ahogy elkezdtem olvasni kicsit elbizonytalanodtam, mert valahogy nem pont erre számítottam. Nem azt mondom, hogy csalódtam, illetve mégiscsak azt kell mondjam, hogy valóban csalódtam, de a szó pozitív értelmében.

Merthogy Red írása annyira őszinte és emberi, miközben (az életrajzi jellegű könyvekhez hasonlóan) némi tárgyilagosságot is próbál csempészni a dologba, hogy az engem totál levett a lábamról. Olyan érzelmeket és gondolatokat ébresztett bennem, amire egyáltalán nem számítottam. Azt nem mondom, hogy csak úgy peregtek a lapok olvasás közben, mert kényelmes tempóban haladtam a történettel, de bármit is csináltam napközben mindig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon a következő oldalakon, hogyan alakul majd Evelyn sorsa.

Evelyn nem egy mindennapi személyiség volt. Már 14 éves korában úgy határozott, hogy mivel semmi mása nincs a szépségén kívül, mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszakadjon arról a helyről, ahova született. Egy olyan rendkívül céltudatos és okos fiatal lány volt, aki gondolkodás nélkül használta a testét, ha valakivel üzletet akart kötni. Úgy kufárkodott a szexualitásával, mint más ember a portékájával. Ebből kifolyólag a férjeket is igen gyorsan fogyasztotta, ám az igaz szerelme mégsem közülük való volt.  Az első férjét csak ugródeszkának használta a karrierje építése érdekében. A másodikról úgy gondolta, hogy ő lesz az igazi - de mint később kiderült ez nem így történt. A többiekről pedig… nos róluk nem igazán szeretnék beszélni, merthogy nem ez a könyv igazi lényege. Úgyhogy aki azt gondolta (vagy remélte ;)), hogy a regény tele lesz Evelyn szexuális életét és tivornyáit részletesen taglaló részekkel, azt gyorsan szeretném kiábrándítani, mert ez bizony nem így van, semmi ilyesmi nincs a könyvben. Persze van benne szexualitás, de Red nem megbotránkoztatni vagy urambocsá irigylésre sarkallni akarta az olvasóját, hanem valami egészen más érzelmeket és gondolatokat ébreszteni benne.
Roppant érdekes volt ennek a határozott és erős nőnek a sorsát és pályáját figyelemmel kísérni, ahogy nevét megváltoztatva és kubai származását eltitkolva egyre fentebb jutott azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán, melynek a csúcsán az Oscar díj figyelt. Tetszett, hogy saját maga mesélte el a történetét, azokat a kemény igazságokat, amelyek a karrierje, a házasságai és az imázsa mögött lapultak. Tetszett az elszántsága, amivel bizonyítani akarta a világnak, hogy ő is megérdemli a helyét a reflektorfényben. Tetszett, hogy a karaktere megformálásánál az írót több színésznő (Elizabeth Taylor, Rita Hayworth, Marilyn Monroe) élete és külleme is megihletett. Tetszett, hogy az LMBT témája is szerepet kapott a könyvben, ráadásul nem is keveset. És végezetül tetszett, hogy ezzel az alternatív Hollywooddal és kitalált színészekkel az elején engem totál félrevezetett a szerző. Imádtam Evelyn barátját, ő volt számomra a könyv legpozitívabb karaktere. Evelyn pedig - hát ő nehezebb tészta - nos, őt lehet szeretni vagy nem szeretni a tetteiért, én a magam részemről csak csodálni tudtam töretlen céltudatosságát és állhatatosságát. Egyetlen dolog volt a könyvben, amit nehezen fogadtam el, és az Monique döntése volt a legvégén – a helyében én nem hiszem, hogy ezt az utat választottam volna. 

Szóval jó kis könyv volt ez, melynek meglepő mód még néhány könnycseppet is sikerült kisajtolnia belőlem. Evelyn története olyan üzenetet hordoz magában, amivel mindenki tisztában van, de gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla.
Taylor Jenkins
Értékelés: 4/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: The Seven Husbands of Evelyn Hugo
Sorozat: - 
Oldalszám: 456

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Lorraine Heath: A ​herceg szeretője ~~ A havishami ördögfiókák 1.

Nincsenek megjegyzések
Bármily meglepő, teljesen véletlenül kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába, annak ellenére, hogy bár mostanában több krimi és thriller kerül a kezembe mint korábban, még mindig élek-halok a történelmi romantikusokért. E véletlen pedig úgy történt, hogy mivel az éjszakai jövés-menésemmel (mely az aktuális olvasmányom kézre kerítése miatt vált volna szükségessé) nem akartam felzargatni az alvótársaimat, így a legelső kezem ügyébe kerülő kötetet csaptam fel gyorsan altató gyanánt, amiből aztán minden lett csak alvás nem, merthogy annyira elvarázsolt és magával ragadt a történet, a szereplők és – ó, hát igen - az érzelmek, hogy bizony hajnalig le sem tudtam tenni a könyvet.

A történet hősnője Miss Minerva Dodger külső adottságait tekintve nem volt különösebben szép vagy megkapó, ellenben igen nagy hozománnyal rendelkezett, mely rengeteg úriember figyelmét keltette fel a környezetében. Minerva olyan családból származott, ahol mindenki szerelemből házasodott és ő sem akart ennél többet az élettől. Hat báli szezont táncolt végig úgy, hogy több tucat házassági ajánlatban volt része, de egyik kérője sem ajánlott a házasság mellé szerelmet, a hozományáért ellenben bármire képesek lettek volna. A sok kudarc után Minerva elfogadta, hogy valószínűleg soha nem fog férjhez menni és vénlányként fogja majd leélni az életét, ám úgy gondolta, hogy ez még nem ok arra, hogy ne próbálja ki, hogy milyen lehet egy férfi karjaiban elveszni. Úgyhogy megkérte a legjobb barátnőjét, hogy szerezze meg annak a hírhedt éjszakai klubnak a címét, ahol a nők álarcot viselve szeretőt választanak maguknak.

Nicholson Lambert kilencéves korában lett Ashebury hercege, amikor egy vonatszerencsétlenség során elvesztette a szüleit. Ám e tragédiában nem csak Ashebury hercege és hercegnéje halt meg, hanem Greyling grófja és grófnéja is, akik egy ikerpárt (Albert és Edward) hagytak maguk után. A hajdani herceg és a gróf szigorúan meghagyta, hogy haláluk esetén barátjukhoz, Marsden őrgrófjához kerüljenek a fiúk, aki nem volt különösebben gondos gyám, de teljesen nem is hanyagolta el a kötelességeit. Marsdennek volt egy fia Locke, aki szintén hasonló korú volt a három árvával, így a fiúk hamar megtalálták egymással a közös hangot, sőt mi több, életre szóló barátságot kötöttek egymással. Aztán idővel persze az ifjak felnőttek és sokat utaztak, melynek hála rengeteg egzotikus kalandban volt részük, hódításaik és tivornyáik révén pedig olyan hírnevet szereztek maguknak, hogy kevés olyan ember volt Londonban, aki ne hallott volna a négy "havishami ördögfiókáról”.

A mi történetünk főhőse e négy ifjú közül a szemérmetlenül jóképű Ashebury hercege, aki bizony gyakran látogatott el a Nightingale Klubba kellemes kikapcsolódást keresve. Itt találkozott Minervával, aki kezdetben nem fedte fel magát a férfi előtt, merthogy a hölgyek ezen a helyen megtarthatták inkognitójukat, de persze elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb kiderüljön, hogy kit is takar az álarc.


Mivel ezt megelőzően még nem olvastam semmit az írónőtől nem voltak hatalmas elvárásaim vele kapcsolatban. Persze egy könnyed kis romantikus szórakozás reményével láttam neki a könyv olvasásának, de amit kaptam az jóval több volt ennél: egy iszonyú szórakoztató, szívmelengető és *nagy sóhaj* eszméletlenül romantikus történet, mely szó szerint letehetetlen volt.

A könyv hősnője Minerva, nálam telitalálat volt. Pimasz és vakmerő, egy olyan nő, aki bármelyik férfival képes felvenni a versenyt. Ami a szívén az a száján, és amit a legvonzóbbnak találtam benne, hogy mindig őszinte volt, még akkor is, ha meg is bántott vele másokat. Ráadásul piszok jól értett a számokhoz és magabiztos kézzel kezelte a családi befektetéseket. Szóval üdítő változatosságot jelentett számomra a többi naiv és butácska, férfi nélkül jaj segítség elvesztem típusú hősnők sorában.

A másik különlegessége a könyvnek Ashe karaktere volt, ugyanis emlékeim szerint még nem találkoztam olyan hőssel, aki ilyen szenvedélyesen rajongott és értett is volna valamely művészethez, jelen esetben a fényképészethez, illetve aki ennyire bálványozta volna a női lábakat, miközben a számok megértése terén igen komoly problémákkal küzdött. 
A könyv nagy része egy meglehetősen finom macska-egér játékra épül, melyben Ashe elhatározza, hogy feltárja Lady V. – merthogy ez volt Minerva álneve a klubban – identitását, miközben Minerva megpróbálja távol tartani a szívét a férfitól, mivelhogy képtelen elhinni, hogy a hozományán kívül bárki is bármi vonzót találhat benne. Az ügyüket tovább bonyolítja az a tény, hogy Ashe hirtelen rájön, hogy a pénzügyei nem állnak olyan fényesen, mint ahogyan azt gondolta, és tudván, hogy Minerva még egy könyvet is írt arról, hogy hogyan is ismerszik meg egy vérbeli hozományvadász, igen nehéz dolga van a lány elcsábításával. Ennek köszönhetően a közöttük lévő kapcsolat szép lassan építkezik, mely kezdetben mindkettőjük részéről tele van bizonytalansággal, de ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre jobban megismerik egymást, egy tiszta és önzetlen kapcsolat alakul ki közöttük. Úgyhogy instant szerelemnek nyoma sincs, ami üdítően hatott rám, a szereplők közötti kémia pedig röviden szólva: csodálatos volt!

Ezek után mi mást is mondhatnék, mint hogy imádtam ezt a könyvet. Minden megvolt benne, amit e műfajban szeretek: okos és intelligens szereplők, szenvedéllyel teli jelenetek, pikírt és humoros párbeszédek, a családi összetartás és szeretet ereje... az ellenállhatatlanul megnyerő mellékszereplőkről már nem is beszélve.

Szóval egy szó, mint száz, nálam ez a könyv - az írónő nevével együtt - felkerült a kedvencek listájára, és a következő részére is roppant kíváncsi vagyok, úgyhogy a műfaj szerelmeseinek mindenképp csak ajánlani tudom. 
Lorraine Heath

Értékelés: 5/5

Eredeti cím: Falling Into Bed with a Duke
Kiadó: Harlequin Magyarország

Sorozat: Hellions of Havisham  (trilógia)
Oldalszám: 320

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

J. M. Gulvin: Hosszú számolás ~ John Q. 1.

Nincsenek megjegyzések
A Hosszú számolás egy új krimisorozat első darabja, melynek folytatására már most szeretném leszögezni, hogy mindenképp kíváncsi vagyok. A könyv főszereplője egy John Quarrie nevű texas ranger, aki egyedül neveli fiát, miután felesége évekkel ezelőtt meghalt. A történet az 1967-es években játszódik, amikor is az egymást érő vietnami háborúellenes tüntetések miatt Texas egyik kisvárosában emberhiány miatt kénytelen a helyi rendőrség John Q. segítségét kérni a környékbeli rejtélyes és erőszakos események kiderítésében.

John Q. karakterét szerintem baromi jól eltalálta a szerző. Egy olyan lenyűgöző új hőst alkotott, aki amolyan igazi régimódi, keményvágású, becsületes és megalkuvást nem ismerő zsarut testesített meg a történetben. Tudjátok, egy olyan (az élet által kicsit meggyötört) pasit, aki jól bánik a fegyverrel, cowboy-kalapot és jól látható helyen azt a bizonyos legendás jelvényt - egy körben foglalt ötágú csillagot - visel a mellényén. Szóval értitek ugye, hogy miért is nőtt oly gyorsan a szívemhez ez a vadnyugatot idéző tiszteletre méltó ember. És ne. Véletlenül se egy Chuck Norris kaliberű emberre gondoljatok, mert John Q. egy egészen más karakter. (Olyannyira, ha így folytatja tovább akár még a kedvenc irodalmi karakteremmé is válhat a továbbiakban az őszintesége és az intelligenciája miatt.)

Na, de hogy a történetről is írjak valamit John Quarrie rangert egy háborús veterán állítólagos öngyilkosságának helyszínére riasztják. Bár a helyi rendőrség le akarja zárni az ügyet, John Q. úgy gondolja, hogy itt bizony gyilkosság történt. Az áldozat fiának Isaacnak - aki épp ekkor tér haza a vietnami háborúból -, is az a szent meggyőződése, hogy képtelenség, hogy az apja önkezűleg vetett volna véget az életének, úgyhogy ő is úgy véli, hogy csakis gyilkosság állhat a halála hátterében. Ráadásul ugyanebben az időben más erőszakos bűncselekmények sora is történik a környéken, többek között egy brutális rendőrgyilkosság, korábban pedig egy tűzeset a Trinity elmegyógyintézetben, ahol (mily véletlen) Isaac ikertestvérét Ishmaelt is kezelték és akinek a tűzvész után nyoma veszett.
Amikor először a kezembe vettem a könyvet fogalmam sem volt, hogy milyen élményre számíthatok tőle. Persze a tartalom alapján voltak elképzeléseim – először is egy logikusan felépített, izgalmas, amolyan igazi körömrágósan letehetetlen krimire számítottam, ami az emberi természet legsötétebb bugyraiba kalauzolja majd el az olvasót mindenféle misztikus és irracionális események beiktatása nélkül, és mit ne mondjak. J.M. Gulvinnek sikerült maradéktalanul beváltania az ez irányú elvárásaimat.                
A történet bizonyos értelemben egy olyan egyszerű időben játszódik, amikor még nincs internet, mobiltelefon, amikor a rasszizmus még mélyen ott él az emberekben és amikor a Délkelet-Ázsiában zajló háborúk zavargásokat szülnek Amerika szerte. Maga a cselekmény többrétegű és sok minden történik benne, mégsem éreztem soha túlzsúfoltnak vagy akár túl bonyolultnak. Igazság szerint az író mindet a jól megszokott recept szerint vetett papírra; a főhős indiánok képességét meghazudtoló nyomelemző képessége, a helyi rendőrséggel való hatásköri apró vitái és bár csikorogva haladó üldözési nagyjelenetek nem voltak a könyvben, de rengeteg autókázás és rohangálás volt a különböző helyszínek között, a sötét és rég eltemetett családi titokról már nem is beszélve, mely elemek együttese mind-mind tökéletes légkört adtak a történetnek. Sajnos a cselekményről sokat nem írhatok, mert irtó könnyű lenne szétspoilerezni az egészet, amit tudni érdemes, hogy a könyv tele van atmoszférikus jelentetekkel és felejthetetlen karakterekkel. J.M. Gulvin mesteri képalkotása révén szinte érezni lehet Texas poros és kopott hangulatát, a régi elmegyógyintézet hátborzongató légkörét, a szereplők kétségbeesését, melyek remekül fokozzák azt a félelmetes nyugtalanságot, ami az olvasót járja át akkor, amikor az igazság épphogy csak elkezd kikristályosodni előtte. Amely a könyv felétől már ugyan sejthető, de mégis köröm rágva folyamatosan csak azon lehet agyalni, hogy ha a feltevéseid igazak, akkor jézusom! ez mekkora szívás mindenkinek. 

Szóval J.M. Gulvin magasra tette a mércét a műfajban, kíváncsian várom, hogy mivel rukkol majd elő a következő részben. És már most bizton állítom, hogy a Hosszú számolás az idei év egyik legjobb krimije volt számomra.
J. M. Gulvin
Értékelés: 5/5

Eredeti cím: The Long Count
Kiadó: Gabo
Sorozat: John Q. 
Oldalszám: 328


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Michael Harvey: Brighton

Nincsenek megjegyzések
A történet két férfiről; Kevinről és Bobbyról szól, akik egy Brighton nevű kisvárosban nőttek fel. Kevin gyermekkorában a család titkos büszkesége – egy igazi baseball csillag, kitűnő tanuló, kész mintagyerek volt -, míg Bobby egy kissé durva karakter, teljesen más, mit Kevin mégis közeli barátság alakul ki közöttük. Olyannyira, hogy az idő múlásával Bobby nemcsak Kevin nagymamájának tulajdonában lévő taxitársaság legmegbízhatóbb tagjává válik, hanem mondhatni igazi családtag lesz belőle. Aztán a nagymamát szörnyű tragédia éri, mely esemény erőszakos megtorlása miatt Kevin 15 éves korában a nagybátyja kocsijának hátsó ülésén kénytelen elhagyni a várost, míg Bobby ott marad elvinni a balhét.

Aztán ugrunk egyet az időben, Kevin már Pulitzer-díjas újságíró a Boston Globe-nál, de 25 év óta még mindig nem tért vissza a szülővárosába. Egyrészt a rossz emlékek miatt, másrészt pedig mert kerülte a családját, de különösen Bobbyt. Aztán amikor megtudja, hogy régi barátja egy helybeli sorozatgyilkosság első számú gyanúsítottja ismét Brightonban találja magát és természetesen mindent megtesz, hogy megvédje őt és kettejük titkát. Ehhez azonban nem csupán egy ravasz, minden hájjal megkent gyilkossal kell szembenéznie, hanem a saját lelkiismeretével is.


Nem panaszkodásként mondom, de ez a könyv sem úgy indult, hogy az első perctől kezdve magába szippantott volna. Ahogy építkezett a történet én is hasonló tempóban hangolódtam rá a sztorira, a szereplőkre és az író különös stílusára. Igazából nem egészen ilyen élményre számítottam, amikor a kezekbe vettem ezt a könyvet. Ami különösképp megmaradt belőle az az 1970-es évek Brightonja, melyet a szerző olyan érzékletesen és részletesen ábrázolt, hogy azt egyszerre éreztem otthonosnak ugyanakkor rendkívül erőszakosnak és nyomasztónak. És mivel az egész könyv miliőjét tulajdonképpen ez a lepukkant kisváros adta - ahol ebben az időben a bőrszín fontosabb volt, mint a becsület és az igazság, és ahonnan az embernek nem igazán volt lehetősége a kitörésre -, erősen rányomta bélyegét a könyv hangulatára.

A legnagyobb problémám a regénnyel, hogy egyik szereplő sem váltott ki belőlem túlzottan erős érzelmeket. Bobby volt az egyetlen, akiért kezdetben izgultam, és akinek drukkoltam, mert bár közel sem volt makulátlan mégis szimpatikusnak és hát igen, kis túlzással szerethetőnek éreztem a karakterét. Olyan volt ő a szememben, mint egy igazi nagy testvér, aki a szeretteiért mindenre képes, és ez a védelmező küldetéstudata az évek múlásával sem változott semmit. Amikor megtudtam, hogy Kevinen kívül más ismerősei sorsát is nyomon követi és csendben hátulról támogatja őket, igazán nagyot nőtt a szememben, de ennek ellenére valahogy mégis úgy éreztem, hogy nem sikerült eléggé megismernem ahhoz, hogy közel érezzem magamhoz. Merthogy semmit nem tudtam arról, hogy ő hogyan is látta és élte át a vele történt eseményeket. Annyira jó lett volna néha belelátni a fejébe és megismerni az ő emlékeit is, mert bár a tettei ugyan beszéltek helyette, de a gondolatai révén azért mégis sokkal tisztább lett volna a kép. Aztán itt volt nekünk Kevin, akinek a sorozatgyilkos utáni nyomozása ugyan sok izgalmat tartogatott számomra, de mégsem tudta folyamatosan fenntartani az érdeklődésemet. Arról már nem is beszélve, hogy a végén volt egy olyan húzása, amit egyszerűen nemcsak, hogy nem tudtam hova tenni, de határozottan meg is gyűlöltem őt miatta.   
Igazából nem tudom megragadni azt a pillanatot, hogy hol csúszott félre az egész, hogy honnan kezdtem azt érezni, hogy már nem nagyon köt le a történet. Pedig az alapötlet szerintem baromi jó volt, de sajnos a kivitelezés nekem nem jött be és a vége sem ütött akkorát, mint amire számítottam. És ezért bizony a feszültség hiányát, az események valószerűtlenségét és talán (a gyönyörű mondatai ellenére is) az író egyedi stílusát (ami mint tudjuk egy nagyon szubjektív dolog, lehet szeretni vagy sem…) okoltam leginkább. 

Ami viszont tetszett a könyvben az a szereplők közötti bonyolult kötelékek ábrázolása volt, illetve Kevin emlékeinek és félelmeinek különös egyvelege, valamint a családjával való fura kapcsolata, mely elemek megjelenítése a könyv elején igazán erősre sikeredett. Szóval összességében érdekes olvasmány volt ez. Nem lett a kedvencem, de örülök, hogy olvashattam. 
Michael Harvey
Értékelés 3.5/5

Kiadó:Gabo
Eredeti cím: Brighton
Sorozat: -
Oldalszám: 364


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Könyvespolcra velük!

4 megjegyzés
Mostanában nem nagyon írtam kívánós posztot. Nem mintha nem lett volna az új megjelenések között olyan, amire nagyon fájt volna a fogam. Csak mivel az utóbbi időben jobban megszűröm azokat a könyveket, amiket olvasni szeretnék, így tulajdonképpen nem gyűlt össze egyszerre annyi, amit érdemes lett volna kiposztolni. Ám az év második felére főleg a 21. Századi Kiadó előrejelzéseinek hála, már most tudható, hogy nagyjából mire lehet számítani, és mit ne mondjak; úgy érzem, hogy igen komoly pénztárcanyitogatós hónapok elél fogok nézni.
 
Rose Tremain: Gusztáv-szonáta

 „Egy ​nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító története, amely kiállja az idő próbáját.” Úgy hiszem, sőt tudom, hogy e rövidke mondat is bőven elegendő ahhoz, hogy azok akik szeretik a hűségről és barátságról szóló ráadásul a 2. világháborúban játszódó történeteket, azok rögtön rávessék magukat erre a könyvre. Igen, én is ezt tervezem.

Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával. A regény Gustav családjának történetét követi nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gyökereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen következményeire és előre nézés két életútra, két karrierre, egy szállodatulajdonoséra és egy zongoraművészére. A Gustav-szonáta egy gyerekkori szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról, annak elvesztéséről, átalakulásáról és visszaszerzéséről szól egy élethossz során. Egy erőteljes és mélyen megindító mű az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából.

Colson Whitehead: A ​Földalatti Vasútvonal

Erről a könyvről szerintem nincs olyan moly, aki ne hallott volna még. Már csak azért sem, mert a hírek szerint minisorozat fog készül belőle, amit az ide Oscar-gálán botrányos körülmények között díjat nyert Holdfény író-rendezője, Barry Jenkins fog készíteni.
Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen. A rabszolgaság maga a pokol és talán senkinek sem annyira, mint a fiatal lánynak.
Amikor először hall a Földalatti Vasútvonalról, elhatározza, hogy megszökik. De nem tudhatja, mennyire hosszú lesz az út…
Colson Whitehead regénye az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja volt.
Várható megjelenés: 2017. november 11.

Sarah Perry: Az ​essexi kígyó

Azon kívül, hogy a könyv tartalma alapján egy baromi izgalmas és különleges könyvre számítok semmi mást nem tudok felhozni nyomos érvnek,  hogy miért is kell ez nekem oly nagyon.

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nevű fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket követelő mitikus szörny, az Essexi Kígyó újra feltűnt Aldwinter egyházközségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát tűzbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait követve ismerkedik meg Aldwinter plébánosával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét.
Az Essexi kígyó több irodalmi díjat kapott, megjelenése óta több mint egy éve az eladási listák elején szerepel a könyv az Egyesült Királyságban.
 Várható megjelenés: 2017. november 20.

M. R. Carey: A ​Fellside börtön

Az író előző regénye (a Kiéhezettek) annak ellenére, hogy nem rajongok túlzottan a zombis történetekért nekem anno nagyon bejött. Ez a regénye pedig fú... hát szintén sok borzongató és feszültségekkel teli természetfeletti izgalmakat ígér számomra.

Jess ​Moulson egy kórházi ágyon tér magához. Egy tűzesetben megégett az arca, ő azonban nem emlékszik semmire. Arra sem, hogy állítólag kábítószeres mámorban felgyújtotta a lakását, hogy bosszút álljon szeretőjén, aki azonban túlélte a katasztrófát. Nem úgy, mint a házukban lakó tízéves kisfiú, Alex, akinek a halálért Jesst vádolják, majd elítélik, és a Fellside nevű börtönbe zárják. A börtönben Jess különös társaságot kap: megjelenik a halott kisfiú szelleme, aki szintén nem emlékszik, mi történt azon az éjszakán. Egyben azonban biztos: nem Jess ölte meg, hanem valaki más, egy másik lány végzett vele. Jess a kísértet segítségével a börtön falai közt próbálja meg kinyomozni, mi történt azon az éjszakán. Nincs könnyű helyzetben, mert közben több rabbal is összetűzésbe kerül, és a helyi kiskirály(nő), Harriet Grace is be akarja vonni Jesst a Fellside titkos kábítószerügyleteibe.
M. R. Carey új könyve egyszerre természetfeletti thriller, izgalmas börtönregény és krimi, amelyben senki és semmi sem az, aminek látszik.
Várható megjelenés: 2017. szeptember 15.

Rhys Bowen: Holttest ​a fürdőkádban

Akinek pedig elege van a sok izgalomból és inkább valami könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak íme egy humoros detektívregény sorozat első kötete, melynek nem csak ez első részére, de a folytatásaira már most látatlanban vevő vagyok. „Ha ​Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.” Hát ezt nekem mindenképp olvasnom kell.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik. A fővárosban meglepő kalandok várnak rá: életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba, belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után. De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit. Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.
Várható megjelenés: 2017. augusztus 11. 

Jane Fallon: SZABADULJ MEG A PASITÓL!

Az ajánlóm legvégére pedig egy chick lit-et hagytam, melynek a tartalma alapján egy könnyed humoros kis agyzsibbasztó történetre számítok.
   
Szakítani mindig nehéz.
Főleg, ha miattad hagyta el a feleségét.
Mit tennél, ha Matthew, aki négy éve a titkos szeretőd, váratlanul úgy dönt, elhagyja a feleségét, és hozzád költözik? Éppen akkor, amikor végre elhatároztad, hogy szakítasz vele.
A-TERV: Sminkeletlenül járkálsz otthon a legócskább tréningruhádban. Nem gyantáztatsz többé. Megjegyzéseket teszel az unalomig ismert poénjaira és néha esetleg a testszagára is. Nem vagy hajlandó összebújni vele.

B-TERV: Megismerkedsz a feleségével. Természetesen álnéven, és kitalálsz magadnak hozzá egy új személyiséget. Miután összebarátkoztatok, mindent elkövetsz, hogy kibéküljön a férjével, és visszaengedje.
Várható megjelenés: 2018. január

4 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Jane Corry: A ​férjem felesége

Nincsenek megjegyzések
Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez Jane Corry első regénye, merthogy igen erős kezdésnek érzem. Semmi kétség, ennek a nőnek tehetsége van az íráshoz, merthogy A férjem felesége majdnemhogy egy első osztályú pszichothriller, bár véleményem szerinte vétek lenne csakis ebbe a kategóriába beskatulyázni, mert ennél azért jóval bonyolultabb a dolog. Szívem szerint én inkább a családi dráma címkét aggatnám rá. Igen, szerintem legfőképp ez illene rá.

De a könyvre visszatérve az elején kissé ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban. Nehezen hangolódtam rá a történetre, távolinak éreztem a szereplőket és a sorsuk sem igazán érintett meg – valószínű mert mindegyikük lelkileg defektes, megbízhatatlan és kiszámíthatatlan személyiség volt, így egyikükkel sem tudtam igazán szimpatizálni. Úgyhogy csak úgy a kötet egynegyede után kezdtem érezni, hogy úgy ahogy végre sikerült kényelmesen belehelyezkednem a történetbe és megbarátkoznom a szereplőkkel. Bár ez a barátkozás is egy kissé erős kifejezés, mert végig ellenszenvvel viseltettem mindegyikük iránt, kivéve talán Lilyt, akit pedig inkább sajnáltam, mintsem szerettem.

A könyv főszereplője egyébként pont Lily, egy frissen végzett ügyvéd, aki gyors házasságot köt egy feltörekvő művésszel Eddel. Elhatározza, hogy a házasságával elölről kezd mindent, a múlt titkait pedig maga mögött hagyja. Ám amikor első ügyébe belekezd, rögtön furcsa vonzódást kezd érezni ügyfele iránt, akit nem mellesleg gyilkossággal vádolnak – állítólag egy forró fürdőben majdnem megfőzte a barátnőjét, aki ebbe bele is halt.
Lily házassága kezdetben meglehetősen rideg, ami nem meglepő, hiszen Eddel alig ismerték egymást. Ráadásul ehhez az elítélt pasihoz is (akit hála neki felmentenek) egyre erősebben kezd vonzódni. És mivel az éjszakába hajló túlórái miatt a házastársi ágyat hagyja kihűlni, a férjével való konfliktusai is egyre gyakoribbá válnak. Aztán az ifjú házasok megismerkednek a házban lakó olasz származású szomszéddal Francescával, és annak 9 éves lányával Carlaval, aki valójában egy igazi kis manipulatív kisördög. Carla egyébként egy nagyon okos kislány, az élete azonban ettől még egy fikarcnyit sem könnyebb. Származása és külleme miatt az iskolában csúfolódások céltáblája, az anyja figyelmét pedig egy olyan nős férfi vonja el, akinek a támogatása nélkül nem sokra mennének Londonban. Ám Carla ezt akkor még nem érteti, ő csak azt érzékeli, hogy rá sokkal kevesebb időt fordít az anyja, mint amennyit igényelne. A hét fénypontja számára a vasárnapok voltak, amikor átmehetett Lilyékhez, ahol jól érezhette magát. Lilyék pedig örültek Carlának, aki amolyan ütköző lett kettőjük között, figyelemelterelő eszköz, hogy ne csak állandóan egymással vitatkozzanak. Szóval mindenkinek jó volt így, Ednek lett egy új múzsája, merthogy imádta lefesteni a kislányt, Lily pedig elmerülhetett a munkájában. Aztán egy fatális véletlen folytán Lilynek köszönhetően Carláék sorsa megváltozik és kénytelenek visszaköltözni Olaszországba. Majd előre ugrunk úgy 12 évet az időben, amikor már Lilynek és Ednek gyereke van, Carla pedig újra Londonba utazik, hogy behajtsa az adósságait. Először Eden, a róla készült portréképekért kapott összeget, másodszor pedig az anyja volt pasiján, aki szerinte tönkretette az életüket.
Nos igazából ez a kissé hosszúra sikerült tartalom - mellyel talán csak a könyv feléig jutottam - közel sem adja vissza a regény hangulatát, amely tele volt feszültséggel, indulatokkal, bosszúvággyal, manipulációval, a hűtlenség és szerelem fájdalmával. Maga a történet lassú mederben csordogált előre, de ezeknek az intenzív érzéseknek hála már a legelejétől kezdve átjárta az egészet valami baljós sötétség enyhe érzete. Tudjátok, amikor azt érzitek, hogy itt valami olyan dolog kezd kibontakozni, aminek a vége nem sok jót ígér. Úgyhogy szerintem a szerző tökéletesen kihasználta a rendelkezésre álló teret, hogy szép lassan, de biztosan építsen fel egyfajta nyugtalanságot és bizalmatlanságot nemcsak a főszereplők között, hanem az olvasóban is. 

"Két ártatlan kis hazugság. Hogy megkímélje egyik ember a másikat. Pontosan így kezdődik. Kicsiben. Jó szándéktól vezérelve. Aztán elhatalmasodik."

A történet egyébként váltott szemszögből íródott, mely lehetőséget nyújtott Lily és Carla gondolatainak és motivációinak a megismeréséhez. És Carla fejében lenni higgyétek el, nem volt túl megnyugtató érzés. Ő - ha mondhatok ilyet - már gyermekkorában is egy ártatlanul gonosz teremtés volt, akit felnőtt korára az élettől kapott pofonok formáltak olyanná, mint amilyen végül is lett. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ha másképp történtek volna a dolgok, ha más környezetben nő fel más viselkedési formákat látva, akkor milyen ember vált volna belőle. És, hogy egyáltalán felelősségre lehet-e vonni egy 9 éves kislány a tetteiért, ha azok következményeivel még nincs tisztában? Őszintén szólva nem tudtam ezekre a pontos választ, bár ez utóbbira talán mégis. Amiben biztos voltam, pontosabban éreztem, hogy amint feltűnt Carla a színen, rögtön kényelmetlenül kezdtem érezni magam a bőrömben, és minél távolabb szerettem volna kerülni tőle. Pedig igazából nem is ő volt a legkegyetlenebb és számítóbb szereplő a könyvben. Vagy mégis? Hahh... hát azt hiszem, hogy erről egy könyvklub keretein belül iszonyat sokat lehetne beszélgetni.  

"Néha megesküszik az ember, hogy a fekete az fehér. És őszintén el is hiszi. Bármelyikünkkel előfordul."

Biztos vagyok benne, hogy ez a történet mindenkiből mély érzelmeket fog kiváltani miközben bőven ad majd feldolgozni és agyalnivalót is. Rám mindenesetre oly nagy hatással volt, hogy miután belemelegedtem egy percig sem tudtam úgy olvasni, hogy ne gondolkozzak el a pár oldallal korábban történtekről. Úgyhogy összességében nekem nagyon tetszett ez a regény; az összetett cselekménye, az egymásba fonódott sorsok kiszámíthatatlansága, a véletlenek és a tervezett események nyomasztó összjátéka tényleg levett a lábamról. És bár bevallom a végére nagyobb csattanót vártam - kellett nekem molyos értékeléseket olvasnom korábban - így is tökéletesen elégedett voltam a befejezéssel. Úgyhogy, ha netán az írónő következő regényét is megjelentetné nálunk a kiadó én biztos vevő leszek rá.
Jane Corry
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: XXI. Század Kiadó
Eredeti cím: My Husband's Wife
Sorozat: - 
Oldalszám: 430

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Emily Elgar: Tökéletes ​hazugság

Nincsenek megjegyzések
Ez a könyv, már akkor felkerült a kívánságlistámra, amikor még borítót sem rendelt hozzá a kiadó. Annyira érdekesnek és izgalmasnak találtam a fülszövegét, hogy azonnal birtokolni és olvasni akartam, ami persze nem meglepő, hiszen a legtöbb új megjelenésű regénnyel kapcsolatban így érzek - hiába na, ezen jó szokásom egyszerűen nem tudom levetkőzni. Amikor aztán meglett hozzá a borító is bevallom kissé elment tőle a kedvem. Tudom, sekélyes vagyok, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonítok ennek, ám – és nyugodtan vessetek meg érte - rám akkor is óriási hatással tud lenni egy könyv külleme, és ez bizony nem kápráztatott el túlzottan, sőt. E zavaró tényezőt azonban félretéve mégis bizakodva és roppant kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba, amit utólag egy cseppet sem bántam meg. Őszintén mondom, kár lett volna kihagyni.

A történetnek három központi karaktere van; Alice, a St. Catherine’s kórház intenzívosztályának elhivatott és kissé, de csakis a jó értelemben vett munkamániás tündéri főnővére, aki számomra hihetetlen mód empatikusan és kedvesen kezelte az osztályán fekvő betegeket. Igazán szívmelengető volt olvasni, hogy mennyire a szívén viselte a sorsukat, mely figyelmesség és kedvesség biztos azért volt ilyen nagy hatással rám, mert manapság nem sok ilyen személlyel találkozik az ember, főleg nem az egészségügyben. Úgyhogy Alice-t többször is - szeretettől túlcsordulva - jól meglapogattam volna mindezért, no meg az anyaság utáni több év sikertelen próbálkozásainak kudarcaiért is.  Aztán itt van Frank, az osztályon fekvő beteg fickó, aki egy alkoholmámoros éjszaka után storke-ot kapott és azóta teljesen lebénult. Frank látszólag nem tud kommunikálni a külvilággal, még csak pislogni sem tud magától, de hallja, és ha véletlenül nyitva marad a szeme látja is, hogy mi történik körülötte, és ez tarja benne a lelket. A történet harmadik és egyben kulcsfontosságú karaktere pedig Cassie, aki egy támadás után kómába esve kerül erre az osztályra. Róla kezdetben semmit nem tudunk, van egy halvány benyomásunk a családjáról, akik rendszeresen látogatják őt, és nagyon aggódnak érte ugyanúgy, mint Alice és Frank, akik erős szimpátiát éreznek a lány iránt. Frank azonban, az osztály állandó csendesen fekvő tagjaként egy idő után arra is rájön, hogy Cassie élete még mindig veszélyben van.
Szóval a történetet e három személy szemszögén keresztül ismerhetjük meg, miközben néha az időben is visszamegyünk kicsit. Halljuk Frank hangját, aki mindenről tud, ami a kórteremben zajlik, és baromira csalódott, de legfőképp  bosszús, hogy Alice-on kívül mindenki azt hiszi róla, hogy vegetatív állapotban van. Alice azonban a szeméből látja, hogy Frank velük van, csak a teste korlátozza abban, hogy mindezt be is bizonyítsa. Ezért Alice mindig beszél hozzá, elmeséli neki, hogy mi történt vele aznap, és hogy ez milyen hatással volt rá. Mesél a félelmeiről és a vágyairól, miközben a férfira is odafigyel és szinte minden gondolatát kitalálja. Frank olyan volt Alice-nek, mint egy igazi jó barát, akinek az ember az összes titkát el meri mondani, és Franknek Alice pedig olyan, mint egy biztos és erős horgony, ami a világhoz köti őt.   

Mivel Alice-nek lehetősége volt elhagyni a kórtermet így az ő magánéletébe is egy kis bepillantást nyerhetünk. Az ő szemszögén keresztül pedig egy teljesen más, sokkal aktívabb megvilágításban lehettünk szemtanúi a világnak és a kórházban zajló eseményeknek. Amit igazán szerettem ebben a nőben, hogy rendkívül jó emberismerő volt, kedves és szeretetteljes, és az intuíciói soha nem hagyták cserben, szóval ő egy olyan pozitív szereplő volt ebben a történetben, akivel nem mindennap találkozik az ember.
És akkor ott van még nekünk Cassie, akiről csak annyit tudunk, hogy valaki elgázolta és aztán magára hagyta az erdőben. Az ő története hónapokkal korábban indul. Az időben előre ugorva megismerhetjük a férjét és az anyósát, akiknek a kapcsolatát nagyon élőnek, a szeretetüket egymás iránt pedig – hát ja – én kissé szégyenérzet nélkülinek és túlzónak éreztem. Fokozatosan tárul elénk Cassie élete és kapcsolata a férjével, a mostohaapjával, a barátnőjével és a szomszédban lakó jóképű és segítőkész új barátjával, egészen addig, míg egy igen kanyargós úton el nem jutunk a gyilkosság éjszakájához. 

Igazából én rendkívül jól szórakoztam olvasás közben, mert egy nagyon érdekes és izgalmas – komolyabb témákat is karcoló - olvasmányban volt részem, annak ellenére, hogy az eleje kissé hosszadalmasan indult. Szerintem hozzám hasonlóan sokan rögtön már az első fejezetektől kezdve érezni fogják, hogy ki a gyilkos, bár mi tagadás az írónő többszöri próbálkozása, hogy elterelje róla a figyelmem és hamis nyomokkal tévútra vezessen bizony néha célba talált. Ám dacára ennek mégis azt kell mondja, hogy magát a bűntényt nem éreztem túlzottan csavarosnak. Azonban a történet tálalása és körítése, az elbeszélés módja – ami változatos idősíkokon és több szemszögből történet -, az apró kételyek, melyeket az írónő folyamatosan keltett bennem a gyilkos kilétét illetően, (mert indítékból egyik szereplőnél sem volt hiány) és nem utolsósorban Alice és Frank karaktere miatt megéri olvasni, mert hihetetlenül jól működött az egész így egyben. A szereplők sorsának alakulása az utolsó oldalig fent tudta tartani az érdeklődésemet, lekötött és érdekelt, hogy vajon mi fog történni velük, és a végén olyan izgalomba csaptak át az események, hogy esélytelennek éreztem, hogy bárki is ki tudná venni a kötetet a kezemből erőszak nélkül. Úgyhogy én mindenképp csak ajánlani tudom ezt a regényt azoknak, akik egy kis izgalomra és rejtélyre vágynak. Szerintem nem lehet vele mellényúlni.   
Emily Elgar
Értékelés: 4/5

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: If You Knew Her
Sorozat:- 
Oldalszám: 368

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

A ​sötétség hercege ~ Maiden Lane 6.

Nincsenek megjegyzések
Már szinte el is felejtettem, hogy mennyire imádtam régebben Elizabeth Hoyt könyveit olvasgatni, szerintem nagyszerű történelmi romantikus regényeket ír. Julia Quinn mellett ő a másik nagy kedvencem ebben a műfajban, és a Sötétség hercege egy igazán jól sikerült darabja, mellyel bizony ismét sikerült elbűvölnie.

Történetünk főhőse, Maximus Batten, húsz évvel ezelőtt szemtanúja volt szülei brutális meggyilkolásának. Az akkor tizennégy éves fiú azóta már felnőtt, és Wakefield hercegeként olyan tekintélyt parancsoló személyiség vált belőle, aki nappal a politikai élet fontos szereplője, míg éjszaka álruhát öltve St. Giles utcáit járva a bűn ellen harcol, és abban reménykedik, hogy egy nap bosszút állhat szülei gyilkosán.

Artemis Greavesel a sors finoman szólva is cefetül kibabrált. Lecsúszott nemesi családból származó társalkodónőként úrhölgyek kiszolgálása, támogatása és segítése a feladata, tehát férjre, vagyonra, urambocsá boldog jövőre egyáltalán nem számíthat. Ráadásul a testvérét egy örült gyilkosnak tartják, de ő biztosan tudja, hogy a bátyja a légynek sem tudna ártani, ezért mindent megtesz, hogy kiszabadítsa őt a börtönből. Egyik éjjel az unokatestvérét kísérve, egy ostoba fogadás miatt a sötét utcákon bóklászva rablók támadják meg őket, ám a St. Giles-i kísértet hamar a segítségükre siet, mely nagy hatást gyakorol Artemisre. És természetesen ő sem hagyja hidegen a megmentőjét, amikor kést rántva kész lett volna harcba szállni a támadóival.  

Atremis okos nő volt, így nem sok idő kellett neki ahhoz, hogy rájöjjön, ki is rejtőzik a hírhedt kísértet álarca mögött. És amikor mindez megtörténik merész lépésre szánja el magát; megzsarolja Maximust, hogy csak akkor nem árulja el a titkát, ha minden befolyását latba vetve kiszabadítja szeretett ikertestvérét a börtönből.


Élvezettel követtem nyomon a szereplők sorsát, akik amellett, hogy mindketten elég összetett személyiségek voltak, gyermekkorukból rájuk maradt mély lelki sérüléseket is hordoztak magukban. Maximus komor, zárkózott arca egy sebzett, de érző szívű férfit takart, akit a szülei gyilkosa iránt érzett elvakult bosszúvágyából csak egy olyan kitartó és makacs nőszemély tudott kizökkenteni, mint amilyen Artemis volt.
Mert Artemis bizony nem mondható mindennapi jelenségnek; meglehetősen talpraesett és roppant bátor nő volt, egy olyan kivételes nőszemély, aki tudja, hogy mit akar és nem fél változtatni a sorsán, ráadásul megvan a magához való esze is. Mely tulajdonságával határozottan kiemelkedik e műfaj hősnői közül, és többek között ezért is szeretem annyira az írónő könyveit. Meg azért is, mert nagy figyelmet fordít a kor hiteles ábrázolására, (amely ez esetben az 1740-es évek voltak – ojjé, a főhősünk még rizsporos parókát hordott), a társadalmi miliőre, pironkodva mondom, de a vérpezsdítő erotikus jelenetekre is, a gördülékeny stílusról és a komolyabb hangvitelről - mely miatt számomra sokkal hihetőbbé és hitelesebbé válnak a történetei -, már nem is beszélve.

Na de visszatérve a történethez rendkívül tetszett, hogy Maximus, mint egy korabeli Batman testesítette meg az igazságosztót London egyik legrosszabb nyomornegyedében. Természetesen minden adott volt hozzá, hogy azzá váljon: a szülők erőszakos halála   a gyilkos iránt érzett mérhetetlen bosszúvágy megfelelő társadalmi háttér alagútrendszer a kastély alatt egy hű és a végletekig elkötelezett inas a szülők halála miatt érzett bűntudat és bánat végül pedig az elengedhetetlen egyéni álruha ... és én ezt mind imádtam és roppant élveztem - ha valamit kihagytam, nyugodtam szóljatok.

Ráadásul a szereplők egymásra találásának bemutatásával is remek munkát végzett az írónő, ami pont annyira volt érzelmes, buja szenvedéllyel, izgalmas rejtéllyel és kalanddal tarkított, mint amennyire lennie kellett. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az istennős becéző szavak tőlem aztán nyugodtan kimaradhattak volna a történetből. 

A mellékszereplők tekintetében Artemis megkínzott ikertestvére, Apolló, és Maximus félig vak húga, Phoebe vált számomra igazán szimpatikussá, mely miatt az ő történetükre roppant kíváncsi vagyok. Azonban jó ha tudjátok, hogy  A sötétség hercege a Maiden Lane sorozat immár hatodik része, melynek előzmény regényeihez eddig még nem volt szerencsém. Ám úgy vélem, hogy a sorozat valamennyi kötete - a hatodik legalábbis mindenképp - önálló történetként is megállja a helyét, úgyhogy a műfaj rajongóinak, tehát minden álmodozni kész romantikus léleknek csak ajánlani tudom e regényt.

Elizabeth Hoyt
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: General Press
Eredeti cím: Duke of Midnight
Sorozat: Maiden Lane
Oldalszám: 320

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Lindsey Kelk: Az olasz kaland (Egy lány 2.)

Nincsenek megjegyzések
A sorozat első része óriási élményt nyújtott a számomra. Imádtam minden egyes sorát és alig vártam, hogy végre a folytatást is mihamarabb a kezeim közé kaparinthassam. Ám legnagyobb sajnálatomra Az olasz kaland mégsem váltotta be maximálisan a hozzá fűzött reményeimet.  Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy  csalódás volt, mert közel sem mondható annak, hanem egyszerűen csak nem volt rám oly nagy hatással mint azt reméltem.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Tess nemrég tért vissza az életét megváltoztató Hawaii nagy utazásról, amikor is tíz gyötrelmes év után végre Charlie viszonozni látszik szerelmét. Sőt mi több, egy saját reklámügynöséget indít, melyben Tess szakértelmére és segítségére is feltétlen számít. Ám Tesst kétségek gyötrik, gondolatai vissza-vissza kalandoznak a Hawaii-on megismert észbontóan szexi újságíróhoz Nickhez, akibe mi tagadás, rövid időn belül totál szerelmes lett.  Ráadásul a nemrégiben indult, felívelőben lévő új munkája a divatfotózás Milánóba szólítja, ahol lehetősége lenne újra találkozni vele. Úgyhogy Tess most teljesen össze van zavarodva és nem tudja, hogy mitévő legyen. Már egy évtizede Charlie az álma, aki most itt van és csak érte kellene nyúlnia, de Nick iránt is olyan erős érzelmeket táplál, amitől még maga is megijed. Szóval, hogy London vagy Milánó? Charlie vagy Nick? 
Ha egem kérdeznétek én gondolkodás nélkül tudnám a választ, de mivel Tessről van szó - aki nem egyszerű eset -, kénytelenek vagyunk végigasszisztálni döntésének rögös útját. 


Először is szeretném leszögezni, hogy az írónő ezzel a sorozatával véglegesen bebiztosította helyét a szívembe. Imádom a történetei könnyed és humoros, néha kissé infantilis belső monológokkal tarkított csajos hangvételét. A szereplők közötti romantikát és magát a szereplőket is, még ha néha gondjaim is adódtak velük. Örömmel fogadtam a korábbi részben már megismert résztvevők újbóli felbukkanását: a divatmágnás Al-ét, akinek a fiával kialakult rossz kapcsolatának az okára roppant kíváncsi vagyok, valamint Tess újdonsült barátjáét Paige-ét. Persze Tess legjobb barátnője Amy sem hiányozhatott a könyvből, akinek ezúttal most kiemelkedő szerepet szánt az írónő. No és természetesen a mesés Kekipit sem lehet szó nélkül hagyni, akinél szimpatikusabb meleg karaktert még nem hordott a hátán a föld. Charlie-ról semmi rosszat nem tudok mondani, igazából vele most minden rendben volt, ennek ellenére én továbbra is Nickért rajongok, aki ebben a részben most egy egészen más oldalát mutatta be nekünk. A nagyképű, önző és arrogáns megnyilvánulásai kissé háttérbe szorultak és inkább a belső lelki világába nyerhettünk részletesebb betekintést. 

A történet helyszíne Hawaii-ról Milánóba került át, mely hely, be kell valljam, annyira nem dobogtatta meg a szívemet. Annál is inkább mivel bár magam előtt láttam (kedves barátnőmnek és a google-nek hála) a város azon nevezetességeit, ahol a fontosabb jelenetek játszódtak, és a divatszakma rejtelmeiről is meglehetősen átfogó képet kaptam, de az ottani emberek mentalitását és az olasz élet varázsát sajnos nem volt szerencsém átélni.
Két dolog volt igazán, ami zavart a könyvben. Az egyik, ami már az első részben is csípte kissé a szememet; a rengeteg piálás. Iszonyat alkoholt fogyasztottak a szereplők ez alatt a pár nap alatt. Annyira sokat, hogy annak én már a felétől, mit a felétől már a negyedétől - kis túlzással - folyamatos alkohol mámorban lebegnék.  A második pedig Tess idegborzoló döntésképtelensége a két pasi között, illetve a végső nagy jelenetnél elkövetett ostoba hibája.

Mindent összevetve azonban mégis azt kell mondjam, hogy rendkívül élveztem a könyv olvasását, és jó volt újra elmerülni Tess kalandjaiban. A történet könnyedén vitt magával, rengeteg olyan rész volt benne amin hangosan nevettem, és a szereplőket is olyan valóságosnak éreztem, mintha csak mindegyiküket személyesen is ismertem volna. Úgyhogy aki az elkövetkező forró nyári napokban a koktélja mellé (mert az mindenképp szükségeltetik ehhez a könyvhöz), pár órás könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak kitűnő választás lehet ez a regény, melynek a folytatását bízom benne, hogy mihamarabb elhozza nekünk a kiadó.
Lindsey Kelk
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: What A Girl Wants
Sorozat: A Girl
Oldalszám: 424

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése