„Miről is
beszéltem? Nem emlékszem. Volt valami. Valami… valami… valami… Nem emlékszem.
Elizabeth eltűnt.”
A könyv egy roppan feledékeny nyolcvankét
éves Maud nevű nőről szól, aki azon kívül, hogy mindent, de tényleg
mindent elfelejt, csak egy dologban biztos, hogy a legjobb barátnője Elizabeth
eltűnt. Maud fokozatosan veszíti el emlékezetét és kapcsolatát a külvilággal,
ezért segítségül olyan papírcetlikkel veszi körül magát, amikre különböző
utasításokat és tilalmakat ír emlékeztetőül, de sajnos a fokozódó betegsége
miatt ahogy elolvassa őket, pár másodperccel később már el is felejti
mindegyiket. Néha azt is elfelejti, hogy hol lakik, és ha teát főz magának akkor azt, hogy azt meg is kellene innia. A boltban nem tudja, hogy mit akart vásárolni és vannak helyzetek, amikor nem érti, hogy hogyan is került ő oda. Egyetlen stabil pont az életében a lánya, az unokája és a legjobb
barátnője Elizabeth, akinek - ha a jegyzeteinek hinni lehet - nyoma veszett.
Valószínűleg
a barátnője kertjében talált régi púderkompakt rozsdás teteje volt az
elindítója mindennek, amely emlékei szerint a hetven évvel ezelőtt szintén
nyomtalanul eltűnt nővéréé volt. Ennek az apró tárgynak a hatására elevenednek
meg előtte a régmúlt emlékei, melyek aztán a jelen eseményeivel egyre jobban
összemosódnak elméjében. Ezek az emlékfoszlányok a II. világháború utáni
időszakba nyúlnak vissza, amit Maud még ennyi év után is pontosan fel tud
idézni magában. Az érzés pedig, hogy valakit elveszített - akkor a
nővérét, most pedig Elizabethet - sehogy sem hagyja nyugodni.
A történet
két idősíkon játszódik. A múltban történt eseményeknél – melyek sokkal
színesebbek, részletesebbek és érzékibbek voltak, mint a jelen történései - a
II. világháború utáni időbe repülünk vissza, melyet nagy örömmel fogadtam,
mivel rendkívül szeretem a világháború előtt, közben és után játszódó
történeteket. Egyrészt azért, mert roppant egyedi és különleges hangulatot
tudnak árasztani magukból, másrészt pedig mert a segítségükkel mindig egy
kicsivel többet tudhatok meg erről az időszakról, és ez most sem történt
másképp.
Amikor Maud
nővére Sukey eltűnt, káosz és zűrzavar uralkodott a háború utáni Londonban.
Sukey nemrég ment férjhez Frankhez, aki elég iszákos és
megbízhatatlan embernek bizonyult, a feketepiacon az élelmiszerjegyekre kapható
dolgok árulásával kereste a kenyere nagy részét. Először úgy gondoltam,
hogy biztos neki lehetett valami köze a felesége eltűnéséhez, de aztán ott volt
az a fura srác is Dougles, aki a család albérlője volt és minden jel szerint
többet tudott, mint amit elárult. És arra a bolond nőre is erősen gyanakodtam,
aki állandóan ott ólálkodott az utcában, de hogy pontosan kinek a keze volt
Sukey eltűnésének hátterében arra csak a könyv végén derült fényt.
Sajnos a
jelenben játszódó epizódok annyira nem fogtak meg maguknak, annál is inkább
mivel ennél az idősíknál Maud elég megbízhatatlan narrátornak bizonyult, és ez
miatt inkább kissé idegesítőnek mintsem izgalmasnak éreztem az Elizabeth utáni nyomozást.
Muszáj azonban megemlítenem, hogy ezeknél a részeknél a szerző olyan
érzékletesen és megindítóan tudta ábrázolni Maud gondolatait, leépülésének és bizonytalanságának
folyamatát, hogy teljesen a hatása alá kerültem, végig szívszorító volt olvasni róla.
Összességében tetszett a történetet és nagyon élvezetes volt nyomon követni, ahogy a régmúlt eseményei szép
lassan a felszínre kerültek. Maud emlékképei olyanok voltak akár egy kirakós
játék apró darabkái, melyekből minél többet ismertünk meg, annál közelebb
kerültünk Sukey eltűnésének megoldásához. És bár az elején a történet kissé
lassan indult, mégis azt kell mondjam, hogy a végére már rendkívül nehezen
eresztett.
 |
| Emma Healey |
Azt olvastam valahol, hogy az írónőt a nagymamája demenciája inspirálta a történet megírásában, és hogy ez az első regénye, amely szerintem nagyon egyedire és nagyszerűre sikerült - a lélektani regények kedvelői számára csak ajánlani tudok.
Értékelés:
4.5/5
Sorozat: -
Oldalszám: 304
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése