A történetnek három központi karaktere van; Alice, a St.
Catherine’s kórház intenzívosztályának elhivatott és kissé, de csakis a jó értelemben
vett munkamániás tündéri főnővére, aki számomra hihetetlen mód empatikusan és
kedvesen kezelte az osztályán fekvő betegeket. Igazán szívmelengető volt
olvasni, hogy mennyire a szívén viselte a sorsukat, mely figyelmesség és
kedvesség biztos azért volt ilyen nagy hatással rám, mert manapság nem sok
ilyen személlyel találkozik az ember, főleg nem az egészségügyben. Úgyhogy
Alice-t többször is - szeretettől túlcsordulva - jól meglapogattam volna
mindezért, no meg az anyaság utáni több év sikertelen próbálkozásainak
kudarcaiért is. Aztán itt van Frank, az
osztályon fekvő beteg fickó, aki egy alkoholmámoros éjszaka után storke-ot
kapott és azóta teljesen lebénult. Frank látszólag nem tud kommunikálni a külvilággal,
még csak pislogni sem tud magától, de hallja, és ha véletlenül nyitva marad a
szeme látja is, hogy mi történik körülötte, és ez tarja benne a lelket. A
történet harmadik és egyben kulcsfontosságú karaktere pedig Cassie, aki egy
támadás után kómába esve kerül erre az osztályra. Róla kezdetben semmit nem
tudunk, van egy halvány benyomásunk a családjáról, akik rendszeresen látogatják
őt, és nagyon aggódnak érte ugyanúgy, mint Alice és Frank, akik erős
szimpátiát éreznek a lány iránt. Frank azonban, az osztály állandó csendesen
fekvő tagjaként egy idő után arra is rájön, hogy Cassie élete még mindig
veszélyben van.
Szóval a történetet e három személy szemszögén keresztül
ismerhetjük meg, miközben néha az időben is visszamegyünk kicsit. Halljuk Frank
hangját, aki mindenről tud, ami a kórteremben zajlik, és baromira csalódott, de
legfőképp bosszús, hogy Alice-on kívül
mindenki azt hiszi róla, hogy vegetatív állapotban van. Alice azonban a
szeméből látja, hogy Frank velük van, csak a teste korlátozza abban, hogy
mindezt be is bizonyítsa. Ezért Alice mindig beszél hozzá, elmeséli neki, hogy
mi történt vele aznap, és hogy ez milyen hatással volt rá. Mesél a félelmeiről
és a vágyairól, miközben a férfira is odafigyel és szinte minden gondolatát
kitalálja. Frank olyan volt Alice-nek, mint egy igazi jó barát, akinek az ember
az összes titkát el meri mondani, és Franknek Alice pedig olyan, mint egy biztos
és erős horgony, ami a világhoz köti őt.
Mivel Alice-nek lehetősége volt elhagyni a kórtermet így az ő
magánéletébe is egy kis bepillantást nyerhetünk. Az ő szemszögén keresztül pedig
egy teljesen más, sokkal aktívabb megvilágításban lehettünk szemtanúi a
világnak és a kórházban zajló eseményeknek. Amit igazán szerettem ebben a nőben,
hogy rendkívül jó emberismerő volt, kedves és szeretetteljes, és az intuíciói
soha nem hagyták cserben, szóval ő egy olyan pozitív szereplő volt ebben a
történetben, akivel nem mindennap találkozik az ember.
És akkor ott van még nekünk Cassie, akiről csak annyit
tudunk, hogy valaki elgázolta és aztán magára hagyta az erdőben. Az ő története
hónapokkal korábban indul. Az időben előre ugorva megismerhetjük a férjét és az
anyósát, akiknek a kapcsolatát nagyon élőnek, a szeretetüket egymás iránt pedig
– hát ja – én kissé szégyenérzet nélkülinek és túlzónak éreztem. Fokozatosan
tárul elénk Cassie élete és kapcsolata a férjével, a mostohaapjával, a barátnőjével
és a szomszédban lakó jóképű és segítőkész új barátjával, egészen addig, míg egy
igen kanyargós úton el nem jutunk a gyilkosság éjszakájához.
Igazából én rendkívül jól szórakoztam olvasás közben, mert egy
nagyon érdekes és izgalmas – komolyabb témákat is karcoló - olvasmányban volt
részem, annak ellenére, hogy az eleje kissé hosszadalmasan indult. Szerintem hozzám
hasonlóan sokan rögtön már az első fejezetektől kezdve érezni fogják, hogy ki a
gyilkos, bár mi tagadás az írónő többszöri próbálkozása, hogy elterelje róla a
figyelmem és hamis nyomokkal tévútra vezessen bizony néha célba talált. Ám
dacára ennek mégis azt kell mondja, hogy magát a bűntényt nem éreztem
túlzottan csavarosnak. Azonban a történet tálalása és körítése, az elbeszélés
módja – ami változatos idősíkokon és több szemszögből történet -, az apró
kételyek, melyeket az írónő folyamatosan keltett bennem a gyilkos kilétét
illetően, (mert indítékból egyik szereplőnél sem volt hiány) és nem
utolsósorban Alice és Frank karaktere miatt megéri olvasni, mert hihetetlenül
jól működött az egész így egyben. A szereplők sorsának alakulása az utolsó oldalig fent tudta
tartani az érdeklődésemet, lekötött és érdekelt, hogy vajon mi fog történni velük, és a végén olyan izgalomba csaptak át az események, hogy esélytelennek
éreztem, hogy bárki is ki tudná venni a kötetet a kezemből erőszak nélkül. Úgyhogy én
mindenképp csak ajánlani tudom ezt a regényt azoknak, akik egy kis izgalomra és
rejtélyre vágynak. Szerintem nem lehet vele mellényúlni.
 |
| Emily Elgar |
Értékelés: 4/5
Kiadó: Maxim
Eredeti cím: If You Knew Her
Sorozat:-
Oldalszám: 368
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése