2016/11/17

, , ,

Jordi Llobregat: Vesalius ​titka

Ritkán fordul elő velem az a szerencse, hogy egy könyv olvasása közben ne csak lélekben, de a valóságban is jelen legyek a történet helyszínén, és ez a Vesalius titkánál mégis megtörtént. El sem tudom mondani, hogy milyen nagy hatással volt rám, hogy pont abban az időben járhattam Barcelonában, amikor ez a könyv a kezembe került. Ennek köszönhetően annyira valóságosnak és élettel telinek éreztem a regény minden egyes lapját, hogy azt kell mondjam Jordi Llobregat regénye az idei év egyik legizgalmasabb és legemlékezetesebb olvasmánya lett számomra.
Fantasztikus élmény volt látni azokat a helyeket, ahol a történet játszódott, átérezni a hely szellemét és lehunyt szemmel kicsit elmélázva visszarepülni az 1888-as világkiállítás megnyitójának idejére. Ez a pár napos ott-tartózkodás olyan erős érzelmi hátteret adott a történetnek, hogy sokáig emlékezni fogok még rá. A városban tett hosszú sétáim során, amikor a La Ramblat róttam, vagy az akkori világkiállítás bejáratául szolgáló Diadalívnél sétáltam, vagy amikor épp a 60 m magas Columbus-szobrot csodáltam meg, mely után az El Born negyedben barangoltam hosszasan, mindig megpróbáltam magam elé képzelni, hogy vajon milyen lehetett itt az élet majd 130 évvel ezelőtt, amikor a turisták még nem lepték el ily hatalmas mértékben ezt a gyönyörű várost. A könyvet olvasva könnyen magam előtt láttam azokat a szűk, kanyargós kis eldugott utcácskákat, ahol a történet szerint több fiatal lányt rabolt el egy őrült sorozatgyilkos, aki miután borzalmasan megcsonkította őket a testüket a csatornába dobta. Nos, ezek az utcák a kis balkonjaikkal és a kiteregetett ruhákkal együtt a valóságban irtó hangulatosak voltak - én legalábbis imádtam őket -, mondjuk az már más kérdés, hogy az éjszaka közepén is ugyanolyan szívesen csavarogtam volna-e bennük, mint fényes nappal.

Na de, hogy magáról a könyvről is szóljak pár szót, a Vesalius ​titka tulajdonképp egy jó kis történelmi orvosi krimi a javából, melynek helyszíne Barcelona, 1888 májusa, alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt.


A könyv egyik főhőse Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki a különös körülmények között elhunyt apja temetésére tér vissza szülővárosába, Barcelonába. Daniel sok évvel ezelőtt hagyta el a várost a családját ért szörnyű tragédia után, mely miatt még mindig önmagát ostorozza. És hogy a múlt rémes emlékei újra a hatalmukba ne kerítsék, a lehető leggyorsabban kíván távozni a temetés után a városból. Ám egy szenzációhajhász újságírónak, Bernat Flexianak azonban mégiscsak sikerül maradásra bírnia, amikor közli vele, hogy bizonyítékai vannak arra vonatkozólag, hogy az apját meggyilkolták. Így hát ők ketten nyomozásba kezdenek, hogy megtalálják azt az embert, aki a város köztiszteletben álló neves professzorát megölte. Amikor azonban kiderül, hogy a fiatal lányokat rettegésben tartó sorozatgyilkosnak köze lehet Daniel apjának halálához, a nyomozás szálai tovább bonyolódnak. Nem sokkal később segítőtársként csatlakozik hozzájuk egy fiatal orvostanhallgató is Pau Gilbert, aki korábban Daniel apjának segédje volt, és akinek minden lépését súlyos titok övezi.

Igazság szerint nagy meglepetés volt számomra ez a könyv. Már az első pár oldal elolvasása után elfogott a borzongató izgalom a történet kimenetelét illetően, és esténként már alig vártam, hogy újra a kezembe vehessem, hogy még többet tudhassak meg az akkori orvostudomány rejtelmeiről és Vesalius leghíresebb művének titkáról, ami az emberi test anatómiájának felfedezéséről szólt. Tetszett, ahogy a fikció keveredett a valósággal és persze mi tagadás, nagyon élveztem a Barcelona alatti sötét és koszos alagútrendszerbe való bolyongást is a szereplőkkel, illetve hogy betekintést nyerhettem az izgalommal teli világkiállításra való felkészülés kulisszái mögé. Még a gyomorforgató brutális részektől sem rettentem vissza, a három, egymástól teljesen különböző főszereplőért pedig kifejezetten izgultam. Még úgy is, hogy tisztában voltam a hibáikkal, és később a féltve őrzött kis titkaikkal, ám ezek most valahogy mégsem igazán zavartak, mert így is nagyon szimpatikusnak és szerethetőnek találtam mindegyiküket. Maga a történet és a könyv hangulata szerintem baromi jó volt, mondjuk a végén az események realitástól való túlzott elrugaszkodása kissé kizökkentett az sztoriból, és ha kissé fűszeresebben írta volna le az író a várost, ha ugyanúgy éreztem volna a sorok között azokat az illatokat, ízeket és azt a bizonyos spanyol temperamentumot, amit ahogy kitettem a lábam az utcára azonnal megcsapott, tényleg igazán tökéletes lett volna a regény.
Diadalív, El Born negyed, Columbus-szobor

Mindenesetre így sincs okom panaszra, mert roppant élveztem a rejtély megoldásának izgalmát és a könyv vége is okozott némi meglepetést, úgyhogy aki egy jó kis történelmi krimire vágyik, annak meleg szívvel ajánlom.


Ui.: A könyv borítója gyönyörű!

Értékelés: 4,5/5

Kiadó: Agave
Sorozat: -
Oldalszám: 432

3 megjegyzés:

  1. Na, ez megint egy becsapós cím volt! Nem olvastam még a fülszöveget se, csak a borítót láttam, s istókuccse az volt a benyomasom, hogy egy ókorban játszodó (.l.a latinos nevet "-lius") történel-romantikus-rejtélyes könyvről van szó, ami engem nem szokott érdekelni!
    Erre most mondod, hogy egy mult-mult szazadi spanyol krimihorror! Azta!
    Igy már van kedvem elolvasni. Köszi az értékelést! :)

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet, jó kis könyv ez. :) Remélem ha olvasni fogod, neked is annyira fog tetszeni, mint nekem. :)

      Törlés