Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége

2 megjegyzés
A történet az 1920-as években, Ceylon szigetén játszódik. Főszereplőnk Gwen, egy tizenkilenc éves fiatal lány, aki nagy reményekkel és szerelemmel teli szívvel érkezik a szigetre teaültetvényes férjéhez, Laurence-hez. A birtok annyira gyönyörű és egzotikus, hogy Gwen álmodni sem mert volna szebbet, ám a hely tele van olyan titkokkal, amikről az volt az érzésem, hogy a lányon kívül szinte mindenki tud, de senki nem mer beszélni róla. Miután Gwen megérkezik az ültetvényre a férjével való szenvedélyes kapcsolata valami egészen más fordulatot vesz, Laurnece kiszámíthatatlan mogorvaságát és távolságtartását nem tudja mire vélni és azon kívül, hogy rendkívül zavarba is hozza mindez, rosszul is kezeli a helyzetet. Az a gyanúja, hogy egy régi szerelmével a gyönyörű özveggyel, Christinaval csalja meg őt a férje, ám akárhányszor hangot ad ezen félelmének, Laurence mindig tagadja, hogy az üzleti kapcsolaton kívül bármi más is lenne közöttük. Ráadásul Gwen a szolgákkal sem igazán találja a hangot és ott van egy másik óriási probléma Verity, Laurence mostohatestvére, aki amellett, hogy szintén Laurence figyelmét követeli egyszerűen nem hajlandó férjhez menni, hanem ragaszkodik a rendszeres pénzbeli juttatásaihoz, és hogy ott éljen velük harmadikként a birtokon.
Aztán amikor Gwen teherbe esik, az ember azt hinné, hogy majd a dolgok megváltoznak, de nem, mert az igazi nehézségek csak akkor kezdődnek, amikor az ikrek megszületnek, és Gwennek egy olyan szívbemarkolóan nehéz döntést kell hoznia, melynek terhe élete végéig mázsás súlyként nehezedik majd rá.
Bajban vagyok a könyv értékelésével, mert igazából rettentő élveztem a letűnt gyarmati kor ábrázolását, és hogy nyomon követhettem egy olyan fiatal nő útját, aki bátran néz szembe ezen az idegen helyen az őt ért nehézségekkel, veszéllyel, és betegségekkel. Az időjárás viszontagságaival, a monszunnal, az aszállyal és nem utolsósorban a helyiek gyilkos haragjával. Érdekes volt látni a faji és társadalmi különbségekből adódó ellentéteket, és ha csak egy kicsit is, de nagyon izgalmas volt betekintést nyernem Amerika gazdasági válságának egy apró szeletébe. Tetszett a könyv hangulata és az író stílusa, melynek köszönhetően olyan gördülékenyen haladtam a kötet olvasásával, hogy csak úgy repültek az oldalak. Még magával a történettel sem volt semmi problémám, mert igazán izgalmas és érdekes volt mindvégig, de e sok pozitívum mellett mégis azt kell mondjam, hogy ennél frusztrálóbb és idegesítőbb könyvhöz már borzasztó rég volt szerencsém.

Nem tudom ki hogy van vele, de engem mérhetetlenül fel tud bosszantani, amikor a főszereplővel együtt a zsigereimben érzem, hogy itt valami nagyon nincs rendben és mégsem történik semmi az ügy megoldása érdekében. Ha a kommunikáció hiányában két egymást szerető ember éveken át olyan helyzetbe hozza magát, ami nemcsak megmérgezi a kettőjük közötti kapcsolatot, de még tragédiába is taszítja azt. És végezetül, amikor olyan szereplő van a könyvben, akiről tudom, jézusom, de még mennyire, hogy tudom (csupa nagybetűvel), hogy egy kicsit sem a szeretet és az odaadás vezérli a tetteiben, hanem a gonoszság és a rosszindulat, és ennek nyilvánvalósága senkinek sem szúr szemet, na az már tényleg a halálom.

Ezekkel az érthetetlen és nonszensz helyzetekkel én egyszerűen nem tudok mit kezdeni azon kívül, hogy sikítok, pufogok és folyamatosan idegeskedek magamban – mely életérzést köszönöm, de bőven elég nekem az a dózis, amit az élettől kapok -, úgyhogy ez miatt a legszívesebben igen, nem félek leírni azt az elvetemült dolgot, hogy bizony sokszor megfordult a fejemben, hogy a sarokba hajítom a könyvet. 

Mint látjátok indulatokból nem volt hiány, csalódott is vagyok ez miatt, mert nem pont ilyen élményre számítottam. A szereplők túl sokszor próbára tették a türelmemet ahhoz, hogy végig élvezetes maradjon számomra a történet, és bár a könyv hangulata és helyszíne kedvemre való volt, de sajnos még mindezek figyelembevételével sem tudom egy gyenge közepesnél többre értékelni Gwen és Laurence nem mindennapi történetét.
Dinah Jefferies
Értékelés: 3/5

Kiadó: Tericum
Sorozat:-
Oldalszám: 416


2 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Tommy Wallach: Kösz, ​hogy…

4 megjegyzés
"Csinos volt. Hogy mennyire, azt pontosan nem tudtam volna megmondani, mert elég messze ültem tőle, de még távolról is biztosra vettem. Vannak emberek, akik egész egyszerűen mindenhonnan kiragyognak."
Parker öt évvel ezelőtt az apja halálával vesztette el azt a képességét, hogy bárkivel is beszélni tudjon. Azóta többnyire írásban kommunikál a környezetével vagy jelbeszéddel. És miközben az osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetve az iskolapadban ülve tanulnak, ő csak sodródik az árral és különböző szállodákban bámészkodva üti el az idejét.

Mindebből kifolyólag Parker egy nagyon magányos és barátok nélküli fiú, egy olyan tinédzser, akinek az édesanyja kétségbe esve vágyik arra, hogy gyermeke újra a régi legyen, de sajnos a férje halála nem csak a fiát, de ő magát is érzelmi nyomorékká tett.

Szóval, mint mondtam Parker rengeteg időt tölt puccos szállodákban, amik olyan gazdag emberekkel vannak tele, akiktől lelkiismeret-furdalás nélkül képes lopni. Így ismerkedik meg a gyönyörű és fiatal ezüst hajú lánnyal, Zeldával, akitől egy köteg pénzt emel el, ám a sors úgy hozza, hogy ennek köszönhetően egy érdekes alkut kötve az életük három napra összefonódik, melynek hála olyan őrült kalandokban lesz részük, amiket bárki megirigyelhetne.

Őszintén szólva kész felüdülés volt olvasnom ezt a könyvet, hiszen Parker és Zelda karakterét nagyon fiatalosnak, könnyednek és igazán eredetinek találtam. Parker közönyösségét és motiválatlanságát Zelda merészségével és energikusságával párosítani szerintem rendkívül jó ötlet volt és hihetetlenül jól is működött együtt, mely elsősorban én úgy vélem annak volt köszönhető, hogy Tommy Wallach piszok jó stílusban írta meg ezt a könyvet. Parker egyedülálló narratívája szerintem baromi sokat dobott az egészen, no és persze a könyv egyedi hangulata is különleges volt, melynek amellett, hogy volt egy bizonyos reménytelen és magányos kisugárzása, egy kis vidámság is bőven elfért benne - pl. a halloweeni partit és a mozis bunyót roppant mód élveztem. Végig lüktetett az egész történet és tele volt energiával, ráadásul sok olyan bölcsesség fogalmazódott meg benne, melyek közül néhányat ugyan csak pár percig ízlelgettem magamban, de volt köztük olyan is, ami másnap is az eszembe jutott, ahogy reggel a tükörbe néztem.
Mint mondtam a történet három napot ölel fel, ez idő alatt próbálják megmenti és meggyőzni egymást a szereplők, hogy az élet szép, és hogy milyen sok lehetőség lakozik benne, ám, hogy mindez sikerül-e nekik, azt nem árulhatom el, a lényeg, hogy szerintem mindenki elégedett lesz a befejezéssel.

Egy dolog zavart igazán a történetben, az pedig, hogy nem értettem, hogy Zelda miért maradt Parker mellett. Egy ilyen idős és tapasztalt, művelt és intellektuális nő, miért pont egy 17 éves fiúval akarja élete talán utolsó napjait eltölteni. Persze olvasás közben több magyarázatot is találtam rá, de így utólag egyiket sem érzem elég nyomós érvnek ahhoz, hogy teljes nyugalommal el is tudjam fogadni azt.

Mindenesetre az biztos, hogy ez nem egy olyan szokványos szerelmi történet, amely csupán arról szól, hogy egy néma fiú, hogyan találkozik egy olyan lánnyal, aki megváltoztatja az életét. Ebben a történetben sokkal több van és sokkal eredetibb annál, hogy azt egy egyszerű, sablonos Young Adult könyvnek tituláljam. Olyan megfoghatatlanul fontos dolgok kapnak benne hangsúlyt, mint a barátság, a megújulás, a változás, a hűség, az elfogadás és természetesen a szerelem, no és persze az örök kérdés - ami irtózatosan elcsépelt, de mégis mindig elgondolkodtató -, hogy vajon mi lehet az élet értelme. És ez esetben a jó válasz bocsika, de nem a 42.

„Az ember sosem szűnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna. Tudod, hogy melyik a legkegyetlenebb tárgy, amit valaha feltaláltak? – A fejemet ráztam. – A tükör. Mert megtöri az illúziót."
Tommy Wallach
Értékelés: 4/5

Kiadó: Gabo
Sorozat:-
Oldalszám: 298

4 megjegyzés :

Megjegyzés küldése