Sarah Addison Allen: Sugar ​Queen – Édes élet

6 megjegyzés

Előre szólok, hogy ritka kincsre leletem, így hát rajongó poszt következik.

A történet egy 27 éves lányról, Josey Cirriniről szól, aki felett az anyja már túl régóta zsarnokoskodik. Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik, mivel más dolga sincs, mint az anyját fuvarozgatni és minden óhaját teljesíteni. Vigaszt egyedül a ruhásszekrényében felhalmozott édességekből és romantikus regényekből nyer - ide menekül esténként nassolni és álmodozni nagy utazásokról és szerelemről -, amikor egy nap a helyi pincérnővel, Della Lee Bakerel találja szemben magát ott. Della Lee nem egy szívbajos nő, mégis menedéket kér Josey-től, aki bár irtóra restelli, hogy a gardróbjában rejtegetett titkokról más is tudomást szerzett, mégis beleegyezik abba, hogy váratlan vendége pár napig meghúzza magát ott.  Della Lee egy rendkívül lényegre törő egyéniség volt. Egy olyan „barát”, aki mindig egyértelműen Josey tudtára adta, hogy mi a véleménye az anyjával, vagy épp a postással való plátói szerelmi kapcsolatáról - meg úgy egyáltalán, Josey egész szánalmas kis életéről. Melynek hatására Josey napjai lassan kezdenek megváltozni, sokkal bátrabb, bevállalósabb és nyitottabb lesz az új kapcsolatokra és emberekre, sőt, egy idő után még az anyjának is bátran nemet mer mondani, melynek a következménye? Nos, Josey végre rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt számára, mint gondolta.


Régóta szemezgettem már Sarah Addison Allen könyveivel, de valahogy sem időm, sem hangulatom nem volt hozzájuk. Pedig A csodálatos Waverley-kert-et anno még meg is vettem magamnak, ami azóta is itt árválkodik a polcomon. Az édes élet karácsonykor érkezett hozzám - emlékszem, ritka egy szar napom volt akkor. El is gondolkodtam erősen magamban, hogy most azonnal, vagy esetleg csak később bontsam-e ki frissen kapott ajáncsékcsomagomat – nem akartam elrontani a meglepetés élményét. Ám kíváncsi és türelmetlen ember lévén röpke pár perc töprengés után rögtön rávetettem magam a dobozra, és mivel kedves ajándékozóm egyik kedvenc könyvéről volt szó, így nem is hagytam sokáig porosodni a polcomon, hamar a magamévá tettem, és azt kell mondanom, hogy imádtam.
Az édes élet még csak az első könyvem volt az írónőtől, de már most minden túlzás nélkül állítom, hogy bekerült a kedvencek közé. Totál elvarázsolt ez a varázslatos mese, Allen stílusa és különleges hangja. A történet bájos volt és kissé keserédes, tudjátok olyan, mint a málnás krémmel töltött étcsokoládé, vagy egy jól elkészített expresszó, vagy az a régi, még gyerekkoromból ismert és a mai napig nagy népszerűségnek örvendő aranypapírba csomagolt konyakmeggy – azt biztos mindenki szereti. Ráadásul a történet télen játszódik, óriási havazások közepette, egy olyan városkában, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol egy vörös színű kardigánnak különleges varázsereje van, ahol két ember szenvedélyétől a víz magától forrni a nyers tojások pedig sülni kezdenek. Ahol olyan különleges dolgok történhetnek meg, mint hogy egy lányt már 12 éves kora óta üldöznek a könyvek - jézusom, hogy ez nekem mennyire tetszett -, ahol a ruhásszekrényben mágia lapul, és ahol a rég elfojtott szerelmek újra lángra lobbannak, és mellettük újak szövődnek.

Magának a történetének egyébként gyönyörű íve volt, a cselekménye pedig csodálatosan vitt előre. És mivel a szereplők élete szép lassan fonódott össze, így mindig volt valami, amire választ akartam kapni, vagy amire mindenképp kíváncsi voltam. Ebben persze nem kis szerepe volt annak, hogy minden szereplőt imádtam. A főhősök közötti édes romantika kibontakozása, az a kevés misztikum és leheletnyi finom humor, annyira bájos és annyira édes volt, hogy az ember egyszerűen nem tudott vele betelni. Újra és újra akartam azokat a részeket olvasni, amik megérintettek és melegséggel töltötték el a lelkemet. Úgy éreztem – vigyázat, ez most kissé nyálasan és meglehetősen furán fog hangzani -, hogy bár az egész történet a valóságtól totál elrugaszkodott, mégis annyira valódi és hihető volt az egész, hogy bolond lettem volna ezt a különleges élményt nem két kézzel megragadni, magamhoz ölelni, és ízlelgetni, ameddig csak bírom.

És a könyv különleges atmoszférájáról meséltem már nektek? Nos hihetetlen, hogy milyen intenzív és átható volt a történet hangulata; könnyed és édesen simogató, boldog és egyben megható, amolyan igazi érzelmekkel bebugyoláló jóság, szóval áhhh, nem is áradozok tovább róla, inkább olvassátok el ti is, és majd meglátjátok, hogy miről is beszélek.
Sarah Addison Allen
Most már értem, hogy mások mit szeretnek annyira Allen regényeiben. Csak azt nem értem, hogy ennek felfedezése nekem miért tartott ilyen sokáig.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: The Sugar Queen
Oldalszám: 296

6 megjegyzés :

  1. De jó! Örülök nagyon, és milyen fura, totál azt gondoltam, hogy te már olvastál tőle korábban. Anno ezt a könyvét én szilveszterkor és újévkor olvastam el, soha rosszabb évzárás és évkezdést nem kívánnék senkinek, engem is nagyon megtalált akkor magának :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont szilveszterkor olvastam, illetve akkor fejeztem be. :) A könyv második felét egy délután alatt befaltam, egyszerűen nem bírta letenni.
      A következő, amit olvasni fogok az írónőtől az A csodálatos Waverley-kert lesz. ;) Azt olvastad? Neked melyik a kedvenced tőle? :)

      Törlés
  2. Nagyon örülök, hogy tetszett! Úgy izgultam azért, hogy téged is elvarázsoljon! Most tiszta vigyorgás vagyok!

    Gyere velem egyszer hóembert építeni! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú, tényleg nagyon tetszett, telitalálat volt nálam ez a könyv. :)

      Hóembert építeni? :) Még szép, hogy benne vagyok, csak legyen hozzá elég hó :D

      Törlés
  3. Több, mint egy éve vár a polcon ez a könyv, anno cserével került hozzám. Olvastam róla hideget-meleget, most viszont nagyon meghoztad a kedvem hozzá :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy meghoztam hozzá a kedved, remélem neked is annyira fog majd tetszeni, mint nekem. ;)

      Törlés